Skip to Content
  • warning: Parameter 1 to theme_field() expected to be a reference, value given in /home/pronovix/public_html/multisite/includes/theme.inc on line 171.
  • warning: Parameter 1 to theme_field() expected to be a reference, value given in /home/pronovix/public_html/multisite/includes/theme.inc on line 171.
  • warning: Parameter 1 to theme_field() expected to be a reference, value given in /home/pronovix/public_html/multisite/includes/theme.inc on line 171.
  • warning: Parameter 1 to theme_field() expected to be a reference, value given in /home/pronovix/public_html/multisite/includes/theme.inc on line 171.
  • warning: Parameter 1 to theme_field() expected to be a reference, value given in /home/pronovix/public_html/multisite/includes/theme.inc on line 171.
  • warning: Parameter 1 to theme_field() expected to be a reference, value given in /home/pronovix/public_html/multisite/includes/theme.inc on line 171.
  • warning: Parameter 1 to theme_field() expected to be a reference, value given in /home/pronovix/public_html/multisite/includes/theme.inc on line 171.
  • warning: Parameter 1 to theme_field() expected to be a reference, value given in /home/pronovix/public_html/multisite/includes/theme.inc on line 171.
  • warning: Parameter 1 to theme_field() expected to be a reference, value given in /home/pronovix/public_html/multisite/includes/theme.inc on line 171.
  • warning: Parameter 1 to theme_field() expected to be a reference, value given in /home/pronovix/public_html/multisite/includes/theme.inc on line 171.

novemberi fotók

Ez most időrendben meg kellene előzze az ezt megelőző bejegyzést, már csak nekem van ilyen nagy pocakom...

Maité fotók

Ime a kisasszony, ugye milyen gyönyörű!

Holnap remélem sikerült Freyával együtt meglátogatni, nagyon kiváncsian várja mindenki a reakciót az unokatesó-bébire. A fotók tetszettek :-)

malmozunk

Elkerülendő a "naaaa??......." kérdéseket, Nem, még nem született meg a kisebbik porontyunk. Egyelőre vigan ficánkol odabenn, továbbra is Előre nézz! fejjel-lefele állásban, illetve szerintem forgolódik a buksiján jobbra-balra. Itthon malmozunk, sajna szó szerint, mert Freya ügyesen összeszedett egy bronchitist és nem merem még öt percre se kivinni. Igy azonban én is be vagyok zárva, még az "elmegyek kenyeret venni" cimű alibi sincs meg hogy kimozduljak. Pedig odakinn HAVAZIK!!!!!! És fagy, már napok óta. Vicces, mert ez a könyvek szerint itten nem szokás, főleg nem november végén-december elején. Persze amióta én láttam itt telet, mindig baromi hideg van, de hát a statisztika lassan éri utól a valóságot. Tavaly a szülinapomon minusz 25 fok volt, ami nem nevezhető tipikus óceáni éghajlatnak. De szerintem idén is ilyesmi lesz. Ha ennél még borulátóbb vagyok - mert mi más lennék 48 órája tartó lakás- és gyermekfogság után -, lehet hogy addig kihúzza odabenn a kisvöcsök. Én meg minden napot úgy inditok, hogy Na, ma van az utolsó nap hogy tudok itthon tenni-venni, mit kell még megcsináljak... Igy aztán a szennyestartók egy hete üresen állnak, minden csili-vili. Még a vasalásra ugyan nem vettem rá magam, de még pár nap ilyen malmozás, és istenneki kivasalom azokat a nyár óta váró blúzokat (amikbe szerintem nem is fogok beleférni soha többé). Freya szerencsére jól veszi a betegséget, eszik és alszik nagyokat és a köztes időszakban szuperaranyos. Volt, mert most már ő se birja tovább, a sapkáját kéri meg az ajtót mutogatja és ma este már volt nagy hiszti bármiért is. Holnap bölcsibe, ha nincs láza, mert ez nem tartható tovább, ő meg már úgyse fertőző. Ott is van ilyen meleg és legalább nem unatkozik. Ha valaki most megrovóan cöcögne, annak ajánlok egy 110 centis jóslófájásos pocakot napi 200 lehajolással és 20 hisztivel, aztán tőlem cöcöghet.
Szerencsére se Kristof, se én nem kaptuk el Freya virusait, ami engem lep meg a legjobban, mert én vagyok itthon a primer és fő torokfájós, de hát kopp-kopp és örölünk. Ja, meg persze elkezdődtek a "jaj, már azt hittem azért hivsz...", úgyhogy most már nem is telefonálunk senkinek. Holnap kimegyek havat söpörni, lehet hogy ez minden problémát megold: ad1. nem lesz havas a járda ad2. beindul a szülés ad3. elmúlik a klausztrofóbiám ad4. nekem is lesz torokfájásom :-)

Maité

Megszületett Freya unokahúga!!! Hétfőn érkezett, kissé leröviditette az utat egy shortcut-tal, de Heidi és Maité is jól vannak és gyönyörűek. Egyelőre nincs fotóm a kisasszonyról, hát remélem majd lesz és esetleg együtt a három porontyról is hamarosan. Mi már voltunk látogatóban, de Freyut a köhögés miatt nem vittük. Azért remélem esetleg a hétvégén már lesz olyan jól, hogy meglátogathatja ő is az unokahúg-bébit, mert teljesen odavan a bébikért. És mert kis hátsó szándékkal nem bánnám, ha bemehenténk még a kórházba vele, hogy ne a saját Mamiját lássa bébivel a szülészeten először. De szóval Maité, paraméterek: 48 centisen és 3011 grammosan találkozott a külvilággal, és azóta is vigan vannak. Csuda pici és csuda szép, szerintem látványosan kisebbek azok a rózsaszin talpacskák mint Freyának volt - de lehet hogy csak Freyuhoz van szokva annyira a szemem hogy már én sem emlékszem jól. Vagy mert Freya annyival nagyobbnak tűnt mert nekem kellett megszülni :-)

bollebuikje

Mikor Zsófi kérte, hogy küldjek pocakfotót, rájöttem, nincs is pocakfotóm erről a terhességről. Igy aztán vasárnap bevilágitottuk a szobát, és Kristof fotózott. Előfordulhat, hogy ezek az uccsó pocakfotók, mert holnap lesz a 38. hét első napja!!! Persze mi továbbra is a december 7-re voksolunk.

Freya szerint a világ

Van ugye a "puta", ami valahonnan az általam tanitott potty szóból eredt, és Freya minden madárra bármilyen repülő/szabadeső tárgyra alkalmazza. Van aztán a "tapi", ami a tap-tapból jön, ez a tap-tap egy általam kreált szó a magyar és holland áthidalására, avagy a lépegetünkre gyermeknyelvben használt holland stappe-stappe és a magyar tip-top összevonása. A "tapi" az a négylábú, hosszúorrú állatokat jelenti, közelebbről a lovakat és a Freya szerint hasonszőrűeket. Tegnapelőtt a Walt Disney-s Plutó is ebbe a halmazba került.
Na, és akkor egy hete megjelent a "pita", amit egyszerűen nem tudtunk kitalálni. De ma megvilágosodtunk:

{pita}={világ}\({puta}U{tapi})

variációk rizsfelfújtra

avagy szabad asszociációk rizskoch-főzés/sütés közben
avagy mit meg nem tesz az ember, miközben szépen csendben begolyózik a "jesszus, mindjárt szülünk!!?" gondolattól...

mennyi húsz deka rizs? pfff kábé ennyi potty bele
ja, az úgy indult, hogy van 5 régi tojás a hűtőben

persze odaégettem, de ez már standard, eleve úgy szánom rá az időt, hogy majd két lábos kell és az egyiket egy napig kell áztatni. Hiába a frankó teflonedény, akkor is odaég az istenadta tejberizs. Fogjuk rá a terheshormonok egyre erősebben jelentkező eldebilesitő hatására - miközben mindannyian tudjuk, hogy inkább a world wide web, közelebbről a jobbnál érdekesebb online bababoltok a ludasak :-) Valahogy mindig akkor égetem oda a tejberizst, amikor egyedül vagyok. Talán mert Freyával a közelben mind a 8 érzékem 100%-on pörög?

közben adok egy pluszt az egészséges kismamaétkezésnek, natúr joghourt Anyu áfonyalekvárjával, finnnnom! És kibirtam, nem tettem bele cukrot. Se mézet. Se nádcukrot. Se glükózt.
Ha Kristof hazaér, úgyis megyünk sültkrumplit enni. Biztos vagyok benne, hogy ez lesz az első gondolata a reptéren, minden belgának ez :-)

aki a rizskoch-ot sietteti, az pórul jár. Mert az egy dolog, hogy lehet mikrohullámmal is késziteni, de az meg egy másik hogy úgy a kezdeti felfúvódott lelkesedés félkész állapotban tök laposra lohad. Na mindegy, siettem, oda akarok érni a bölcsibe legkésőbb ötre, hogy ne én legyek az utolsó Mami. Pusztán azért, mert rájöttem, ez valószinűleg rosszul esik Freyának, ha mindig őt viszik haza utoljára. Igy most, az óraállitás apropóján állitom én is a napirendünket, már egy órával korábban kelünk mint múlt héten, Freya legalább egy órával hamarabb ott van a bölcsiben (még igy is sokszor utolsó) és hamarabb is igyekszem hazahozni. Ha már egyszer úgyis hajnalban fogunk kelni az újszülött miatt, legalább kiaknázom a kényszert. Erről már csak A Papát kell meggyőzni, mivel ő viszi majd Freyut a bölcsibe. Szerintem egy jó ideig, mert a kialvatlanság-szoptatós elhülyülés kombó nem jó vezetéssel párositva, különösen nem a téli reggeli minuszokban. Ma reggel fagyott.

----------

Hazafelé a bölcsiből eltekeregtünk a dvd-kölcsönző felé. Egyetlen érdekeset találtam, egy háziasszonyról szól akinek gyereke születik. Persze ma volt az első nap, szerintem a felnőtt életemben az első nap, hogy mackónadrágban mentem ki az utcára. Hja, már minden más kényelmetlen, de ugye ezt nem irhatom ki magamra. Na szóval jó kis klisé volt, kivenni pont ezt a filmet a Harrison Fordok és Tom Cruise-ok között sétálgatva a szürke kismama-mackónadrágomban :-) Kiváncsi vagyok, mi lesz a film "mondanivalója". De legalább Freya egy tündér volt, emellé egy gyere-már-jelenet azért túl sok lett volna.
Utálatos egy érzés amúgy rá-rájövegetni, hogy bizony bizony nálam is szépen bejön az összes klasszikus klisé. Hogy egyre kevésbé van kedvem szép ruhát felvenni, mert az vagy nem olyan kényelmes vagy kár lenne tönkretenni valami maszattal. Hogy nekem is súlyproblémáim vannak és XL-es (!!!!) ruhákat hordok, pedig ezt az egyet sose vártam volna. Hogy elmosnak a hormonok és simán kiborulok pityergős vagy vagdalkozós végletek felé kis hülyeségeken is - aztán meg persze azon, hogy lehettem olyan hülye hogy ezt a gyerek és Kristof felé nem tudom legalább elrejteni de főleg nem rajtuk levezetni.
A megoldás irás közben, most villant be: egy boxzsák. 1. ahhoz valóban a tökéletesen menő szerkó a mackónadrág 2. hátha lemenne pár nemkivánt extra centi püfölés közben 3. az összes frusztrációmat kiélhetném rajta lelkiismeretfurdalás nélkül .

Most itt ülünk, és rizskoch-ot eszünk. Áfonyalekvárral :-D Olyan tisztes mennyiségűvel. Köszönjük Anyu-Apu! Freya szája - és környéke - olyan lila, tiszta horror. Már majdnem kész vagyunk, túl a második körön, ő éppen vidáman puszákat és putákat (= cicákat és madarakat) rajzolgat a kanalával a tányérba az odakent áfonyalekvárral... Csak el ne felejtsem, hogy most egy napig hupirózsaszin vagy lila body-kat meg harisnyákat adjak rá...

cicasapka és flamingózsák

A flamingó provance-ból érkezett, jól érzi magát Freyuval. Csuda mókás, ahogy lifegnek a lábai, majd a földig érnek a kicsi lányon :-)
A cicasapka itteni saját szerzemény, persze szerelem volt első látásra, nálam is, Freyunál is. A fotók a hétfői bölcsibemenetel előtti még-játszom-egy-kicsitről vannak.

a nagy kisdolog

Ma Freya ismét elvarázsolt a bimbódzó értelmével. Tényleg nem győzöm győzködni magam, hogy nincs mit alábecsülni a méret miatt, a gyerek csak kicsi nem hülye :-)

Szóval, az esti édeskettesben töltött másfélórás evés-toalett-tejcsi-elpakolunk-elalszik rituálénk során két nagyszerű meglepetést is kaptam. Az első a wc-zéssel kapcsolatos, egészen nyilvánvalóvá vált hogy Freya egyértelműen tudja, mi az a pisilés és hogy kell azt akarattal csinálni. A nagy wc-be! Az úgy volt, hogy szokás szerint a vacsi után 15-20 perccel nekem is pisilni kellett (ez nem meglepő, gyakorlatilag húszpercenként pisilnem kell, annyit gyakorlatozik a pocaklakó a hólyagomon), és szokás szerint megkérdeztem Freyut, hogy jön-e velem és hogy utána pisil-e ő is. "Jaaaa"-asszongya. Elvonultunk, alig várta a sorát, már mikor én leültem elkezdte cibálni a ruháit. Mikor letettem a kis fenekét a szűkitő-ülőkére és elhelyezkedett, én már nem értem magam leülni a kisszékre, ő már csurgatott. És láthatóan akarattal. Olvasgattunk vagy 5-10 percet a mesekönyvéből, közben párszor megkérdeztem, hogy kell-e még pisilnie. Erre nem válaszolt, hanem teljesen nyilvánvalóan és láthatóan megpróbált valamit produkálni, 4-ből 3-szor sikerrel. Negyedszerre már nem csurgott semmi :-) És ha ez nem győzött volna meg, a csurgással egyidőben csillogott a kis szeme és nagyon figyelt hogy észrevettem-e, milyen ügyes? Hát persze, csillogott az én szemem is. Elérkeztünk tehát az "Első Pisikorszakba", ez saját elnevezés, vagyis amikor én mint anyuka beszélek a közszemérmet sértő mennyiségben pisilésről és kakilásról. A második nyilván az lesz, mikor én már túllennék a dolgon, de ő ismételgeti ezeket a szavakat megbotránkoztatásképpen :-) Nyilván tudom, hogy még elég sokáig gazdagitjuk a pelenkagyártó céget, de akkor is, ez egy nagyon jó kezdet szerintem.

A másik nagyszerű meglepi Freyától a fürdés közben történt. Gyorsan túl akartam lenni rajta, meg nehéz is hajolgatnom összevadászni a gumiállatkertet, igy most nem adtam neki játékot, hanem csak beszélgettük-vihorásztunk. Na és szokás szerint megkérdeztem tőle, mit mond a Cica? Mire, szokásától eltérően nem csak széles vigyorgás és Jaaa UUUsssje volt a válasz, hanem egy kb. "mjjjnyau". És mikor ezt jóváhagyólag én is nevettem és elismételtem, akkor nagyon büszkén mosolygott. Aztán megkérdeztem ugyanezt a kutyával kapcsolatban, hát az nem ment, de amikor én vaúvaú-ztam, arra nagy kacagás jött. Következett a madár, és láss csudát, kaptam egy "csipp-csipp-csipp"-szerű választ!!! Ez volt az első alkalom, hogy ő válaszolt nekem a kérdésre. Banálisnak tűnik, de én csudára örülök mert kezdtem már kicsit aggódni, bőségesen itt volt már az ideje. Ismét bebizonyosodott, hogy minden általában ismételt szót-kifejezést tökéletesen megért magyarul is, és tudja is a választ a kérdésre.

Ma egyébként a nagy unatkozás-fetrengés napja volt, egész délelőtt a tűzhely előtt kavargattam, ő pedig fantasztikusan teatrális teljesitményt nyújtott a "Mami, unatkozom" előadással. Végül is az asztal alatt kötött ki, és megállapodtunk, hogy ő most tigris és kúszik a dzsungelben (szék- és asztallábak). Egész jól adja a tigrist a lelkem, még mijaúzott is hozzá (a tigris az egy nagy pizsamás macska ugyebár). Az elkerülhetetlen Mami-lefekszik-vizszintesbe-mert-fáj-a-pocakja részt úgy oldotta meg, hogy az ágyunkról fel-lemászást gyakorolta, legalább 50-szer körbement, egész ügyes már (egyik oldalon felkapaszkodás, ágyon fetrengés, csiklandozás-vihogás, másik oldalon lekúszás hátramenetben, visszaszaladás a zéróponthoz és igy tovább). És itt is bejött az "úgy kezd, ahogy folytatni akarod", teljesen automatán fordul lábbal lefelé pózba ha le akar mászni valahonnan.

Na ennyi a mai büszke anyai ömlengés. Ja, és - mint minden kisgyerek - csuda édes ahogy önfeledten alszik a kiságyában, nyuszival, hálózsákban :-)

Sáribaba

Ma a bölcsiből hazaérkezvén (ez olyan folyamatos múltnak értendő, mert elég hosszú idő volt, mire a kocsiból eljutottunk a konyhába, sehogy sem akart Freya beletörődni a kinti játék végébe) úgy döntöttem, itt az ideje a babázásnak. Legalábbis nézzük, mit szól Freya egy babához. A bölcsiben van egy kb újszülött méretű baba, a babakocsiban szokott ülni, a babakocsit pedig Freya előszeretettel tologatja fel-alá. Mindent, ami gurul és tologatható :-) A baba nem igazán érdekli. De mivel legkésőbb két és fél hónap múlva egy igazi babát hozunk a nyakára, nos, ideje a babázásnak, pontosabban a rongybabázásnak (mert az újszülöttre hasonlitó babát majd az újszülött hozza ajándékba Freyunak). És láss csodát, az elmúlt hónapok BÉBI-mániája csak ért valamit. Freyu azonnal a gondjaiba vette a babát, akit elneveztem Sárinak. Sári eddig a nappali disze volt, még akkor tettem ki amikor Pétertől Freya kapta ajándékba, jó egy éve. Egyszer-kétszer elmondtam, hogy a Sári egy bébi, de ez se nagyon érdekelte Freyut, egyből elkezdte simogatni a haját :-) Nagyon aranyos volt vele. Sikerült idejében megörökitenem fotón a nagyszerű 10 percet. A fotón ugyan ez nem látszik, de Freyu megmutatta a cicákat a gumicsizmáján a Sáribabának. Aztán letette a szőnyegre, (szerintem) megmondta neki hogy most maradjon ott mert neki dolga van, és ennyi volt a Sári mára.

Mire megszületik a kistesója, épp alkalmas lesz a klasszikus újszülött-méretű baba a cumijával meg a ruhácskáival. Tegnap elővadásztam Freya legaranyosabb és legpicuribb rózsaszin ruháit, amik a fiúcskának szóba sem jöhetnek, kész a baba ruhatára, még rózsaszin kis zoknija és szőrős rózsaszin kis mokaszinja is akadt, meg persze sapka és rózsaszinű meleg kezeslábas kintre. Kristof -ugyan csak magában, mert várandós nővel nem húzunk ujjat - jót derült rajtam, ahogy a szőnyegen önfeledten babáztam és próbálgattam a játékbabára azokat a pici kis rózsaszin rucikat amik nekem tele vannak emlékekkel. Jól esett, tényleg. Meg elképzelni is könnyebb, mekkora lesz majd a pici ha megszületik.

Úgy tervezem, hogy az Anyumtól kapott fullextrás gyönyörű játékbabakocsi karácsonyi ajándék lesz Freyának, akkortájt fogjuk elkezdeni az újszülöttet is levegőztetni. Remélem. Hogy nem sieti el a kis pocaklakó a kijövetelt, ellentéten a nőgyógyász jövendölésével, hanem szépen kivárja odabenn a 40 hetet. Legalább 38-at. Most járunk a 30. hét derekán. Vagy hozzászoktam a bálnaléthez és már nem tűnik fel, vagy tényleg az van, hogy ugyan az elején gyorsan megnyúltak a hasi izmok és ezért hirtelen óriásinak tűnt a pocakom, de az elmúlt két hónapban szerintem nem sokat nőtt. Körben öt centit, most 96 centis a "derékbőségem". A többi méret államtitok, bizom a szoptatás üdvös és gyorsan fogyasztó hatásában...

Syndicate content